Május 31. és június 1. Pünkösd. Piros betűs ünnep. Ilyenkor templom járás, mulatságok, családi ebéd szokott lenni. Vagyis volt. Valamikor. Akkor, amikor még tényleg tartották az ünnepet. A mai fiataloknak sajnos fogalmuk sincs róla, hogy mit is jelképez ez a két nap. Nem tudják miért ünnepeljük, miért pirosbetűvel jelzik a naptárban. És még a szüleinknek sem, akik ötvenedik évük környékén járnak. Bármilyen fájó is ezt hallani, tényleg nem tudjuk mit jelent az ünnep. Mindenki örül, hogy nincs iskola, nincs munka, és nem kell rohanni a két nap alatt sehova. De hogy miért nem, arról elfeledkeztek hosszú évekkel ezelőtt.
Járom az utcám kutatom és keresem a helyeket, de nem találok semmit...nyitva. Minden zárva. Nincs egy kávézó, nincs egy étterem (na jó, nyitva van egyetlen egy menza), és sehol semmi. Azt értem, hogy a közintézmények zárva vannak, mert munkaszüneti nap, és ebből a szempontból az is érthető, hogy az üzletek is szabadnapot vettek ki, illetve az üzletek dolgozói. De miért? Mit tud tenni az ember azokon a napokon, amikor végre megállhat egy pillanatra, nem kell rohannia, nem kell iskolába menni, nem kell dolgozni futni. Ilyenkor valamennyien szeretnénk beülni egy rég látott ismerőssel egy kávézóba, legyen az akárhol is, vagy szeretnénk kimenni a szabadba, nézelődni. Sőt, gyereknappal egybeeső hétvégén talán még a terekre is mehettünk volna a gyerekekkel. Ha lenne valami rendezvény a tereken. De nincs. A nagy város rendezvények nélkül maradt, pont gyereknapon, amikor csak a vadasparkban van valami látnivaló. Az pedig nem nagyon érdekel minket, és egyébként sem csődülhet be mindenki egyszerre a vadasparkba. Mert káosz alakulna ki. Egyszerűen káosz.
Szóval mit tehet az ember két szép napsütéses, és mégsem olyan meleg májusi délután? Semmit. Bent ülhet a tévé előtt, hallgathatja, hogy a felesége épp a gyerekkel vitatkozik, és nem menekülhet el sehova... gyereknapon.
Járom az utcám kutatom és keresem a helyeket, de nem találok semmit...nyitva. Minden zárva. Nincs egy kávézó, nincs egy étterem (na jó, nyitva van egyetlen egy menza), és sehol semmi. Azt értem, hogy a közintézmények zárva vannak, mert munkaszüneti nap, és ebből a szempontból az is érthető, hogy az üzletek is szabadnapot vettek ki, illetve az üzletek dolgozói. De miért? Mit tud tenni az ember azokon a napokon, amikor végre megállhat egy pillanatra, nem kell rohannia, nem kell iskolába menni, nem kell dolgozni futni. Ilyenkor valamennyien szeretnénk beülni egy rég látott ismerőssel egy kávézóba, legyen az akárhol is, vagy szeretnénk kimenni a szabadba, nézelődni. Sőt, gyereknappal egybeeső hétvégén talán még a terekre is mehettünk volna a gyerekekkel. Ha lenne valami rendezvény a tereken. De nincs. A nagy város rendezvények nélkül maradt, pont gyereknapon, amikor csak a vadasparkban van valami látnivaló. Az pedig nem nagyon érdekel minket, és egyébként sem csődülhet be mindenki egyszerre a vadasparkba. Mert káosz alakulna ki. Egyszerűen káosz.
Szóval mit tehet az ember két szép napsütéses, és mégsem olyan meleg májusi délután? Semmit. Bent ülhet a tévé előtt, hallgathatja, hogy a felesége épp a gyerekkel vitatkozik, és nem menekülhet el sehova... gyereknapon.
