Nem mondtam, hogy magányos vagyok. Inkább Azt mondom, hogy addig élek, addig vagyok emberek között, addig szeretem az embereket, amíg fiatal vagyok, amíg egyetemista vagyok, mert nekem bárki bármit is mond, nem hizsem, hogy munka, férj, és gyerek mellett járnék társaságba, lenne másokra energiám, érdekelnének ugyanúgy az emberek, mint most, amikor nincs más dolgom, amíg még megtehetem. Habzsolom az életet ilyen szempontból. Szeretek élni. És ehez hozzátartoznak más emberek. addig 'szippantom' magamba ezt az érzést, amíg megtehetem, és elraktározom valahol nagyon mélyen magamban. Hogy sokáig elég legyen...
ennyire egyszerű.
