Hullazsák

2009. augusztus 25. 12:30, Kecskemét, Dunaföldvárra kanyarodó 4 sávos út. Fehér suzuki terepjáróban ülök. Hátul. Jobboldalt. Előttem balra E, aki vezet, mellette T, aki csak nézelődik. Induláskor azt vettük észre, hogy a kocsin különböző karcolások, ütések, horpadások, sárvédő leszakadva. Céges kocsi. Nem volt jelentve. Elindultunk. Megáltunk a Péteri-tónál, egy erdőben kellett gombákat keresgélni, majd E vett vizet KKFélegyházán, és én még akkor mondtam, hogy valahol álljunk meg pisilni. E-nek is kellett, T pedig kávét akart inni. Következő csomópont Kecskemét. Ha jól emlékszem, az volt a következő. De lehet, hogy kiesett valami. Egy felüljáróra felmenet bemértek a rendőrök. 70-es táblát 50-es követett, s mi 55-tel mentünk. E "mérges"lett, m nem akart fizetni. Nem túl szerencsés helyzet. Lassítottunk. Innentől kb. 40-45-tel mentünk tovább. Dunaföldvári lámpánál sárgát kaptunk, de a lendület, s a szorosan mögöttünk jövő kocsik miatt muszáj volt átmenni a sárgán. Elkanyarodtunk. Balra. 2x2-es sáv. A belsőben haladtunk. 40-45-tel. Vagy a kettő között. A jobb sávból egy szürke régebbi típusú szgk balra indexelt. Előttünk haladt kicsivel, de lassan. Nagyon lassan. Húzott is balra. Felénk. Be a sávba. E lassított persze. T azt mondta: "Ez az ember halott. Meg van halva". Nem kapcsoltunk. Nem tudtuk mire érti. Egyik fülünkön be, a másikon kiment a hallott mondat. Én arra lettem figyelmes, h az előttünk menő autóban rángatózik valaki. Baloldalt. Láttam, amint rángatózik jobbra, balra. Mintha nem lett volna mögötte ülés. A vállát tisztán láttam, és talán még a kezét is. De azt lehet hogy már utólag csak. Azt hittem hátul ül. Amikor áttért hozzánk gyorsított. Az ő és a mi térfelünkön kezdte a gyorsítást. De nem állt meg. Azt hittem a vezető korházba/orvoshoz akarja vinni a hátul ülő személyt. Amikor teljesen beleért a mi sávunkba, ment tovább. Egyenesen. Át a másik sávba. A másik 2x2-esbe. Oda, ahol piros lámpánál várakozó gk-k álltak, és várták a zöld jelzést. Ekkor az futott át agyamon; talán öngyilkos akar lenni. Mivel gyorsított tovább. Két autót talált el. Szerencsére. Az egyiknek a hátulját, a másiknak az elejét. Mikor mellettünk voltak, láttam, hogy mi történt. A vezető volt. Ő rángatózott. Ekkor láthattam a kezét, hogy fel volt emelve. Remegett. A feje hátrahajtva, a szája nyitva. S talán még a szeme is nyitva volt. Hirtelen gyorsan pörgő, helyben álló kerekeket láttam, és nagy füst jött a szürke kocsiból. Abból, amelyik "eltévedt" a másik sávba... Az első fehér kocsi volt. Talán skoda, vagy valami hasonló. A hátsót nem nagyon figyeltem. Azt mondta T, látta, hogy a hátsó kocsi, amelyiknek az elejét találta el, másfele nézett, s csakkor nézett felénk, mikor már majdnem belehajtott amaz. Iszonyatos szerencse. E sokkhoz közeli állapotba került. leállt jobboldalra. Teljesen jobbra, hogy mentőt hívjunk. Addigra mögöttünk jött a busz. Buszmegállóba álltunk le. Vagyis csak lassítottunk, de nem volt idő megállni. Csak ott volt szabad hely. Mennünk kellett tovább a busz miatt. Az első lehetőségnél lekanyarodtunk jobbra, hogy visszamegyünk. Mire leálltunk (az első adandó alkalommal) és visszamentünk, a mentő már kint volt. Valaki már kihívta. Bementünk egy kocsmába, és pisiltünk. T meg én kávét ittunk. Álltunk csak kint, a kocsma ajtajában, és nézük. Néztük a mentőt, a kocsisort, a kiérkező rendőröket. Minden megállt. Se egy hang, se egy kiáltás, semmi. Néma csönd. Még a város zaja sem hallatszott. Semmi. Csak a néma csönd.
Az irányjelző lehet, hogy még a lámpánál való kanyarodásnál maradt kint. A lassítás, lehet, hogy csak azért volt, mert le akart állni, hisz érezte, hogy azt kell tennie.


Ha T gépe hamarabb felrakja a képeket a fényképezőgépről indulás előtt, ha a péteri tó melletti erdőben nem áltunk volna meg annyiszor, hanem csak egyszer kevesebbszer, ha 1 vásárlóval kevesebb van a pennyben mint amennyi volt KKFházán, vagy ha nem mérnek be a rendőrök, és lakott területen is 50-nel megyünk (ami megengedett sebességhatár), vagy ha nem E, hanem a lassabb reakcióidejű T vezet, akkor valószínűleg akkor, ott, abban a pillanatban 5 méterrel előrébb lettünk volna. Ami pont egy kocsihossz. És ugyanarra mentünk volna, ugyanazon az úton, és ugyanakkor. És akkor nekünk jött volna az a szerencsétlen, és nem a másik sávba. És az az 5 méter épp egy kocsihossz, amivel előrébb lettünk volna. És én pont 5 méterrel előrébb ültem volna, és pont engem talált volna el az autó. Teljes erőből. A suzuki hátul elég szűk, csak szétnyitott lábakkal lehet benne ülni, és meg kell hagyni az oldalsó karosszéria sem a legjobb minőségű, és nem is a legvastagabb. Ha minket talál el, akkor engem talál el. Ha engem talál el, talán megúszom egy láb, illetve két láb amputálásával. Rosszabb esetben meghalok. Nem tudom melyik lett volna a kedvezőbb eshetőség.
Mindenesetre még élek. Szerencsém volt. Vagy van még valami dolgom itt, a Földön, és még nem halhatok meg. Vagy csak szimpla véletlen. Nemtudom. Bármi is legyen, hálás vagyok azért, hogy nem velem történt, és hogy nem vagyok hullazsákban.