Nézd. Te egy elég masszív srác vagy (szerintem). És ha eddig nem nyíltál meg, akkor mit várjak, mikor fogsz? Nem várhatok életem végéig. És különben is. Ha te nem beszélsz, akkor mit vársz a másiktól? Semmi jogod hozzá, hogy másokat kifaggas, hogy kérj valamit, amikor magadból semmit nem adsz át. Nagyképűség... Na persze. Ez megint valami nyugtató szöveg, közben meg egyáltalán nem így van. Mit foglalkozol te azzal, hogy mások mit gondolnak? "mert ez számít". ja, persze. ego... Aha... És még valami? Mért? Más lehet egoista, csak te nem? Attól meg hogy azt mutatod hogy nem vagy az, attól meg belül lehet, hgoynem így van... És mégis mennyi bizonyíték kellett volna hgoy érdekelsz? Mennyi? Honnan szedjek még többet? Sajnálom. Nincs fantáziám. Tutod az egy dolog, hogy nem beszélsz magadról. De nem beszélsz sem elméletekről, sem ötletekről, sem íráokról, se más emberekről. Beszélsztetsz. Ok, az egy dolog, hgoy beszéltetsz (mellesleg még mindig nem értem, hogy milyen jogon), te viszont nem beszélsz! NEM BESZÉLSZ!!! keresztkérdés: mi van akkor, ha valami keresztkérdés.. Attól nem lehet megvá
laszolni, mert keresztkérdés? ... Idővel és bizalommal változik. Érdekes. Én valahogy ezt nem vettem észre, persze, lehet hogy nagyon elvakult vagyok. 3 hete ismersz, és nem nagyon vetem észre, hogy valami is változott volna. Nem beszélsz többet, és nemtudom hogy mennyi idő kellene neked. fogalmam sincs. Majd ha úgy érzed hogy érdemes vagyok arra, hogy megnyílj, majd szólj légyszi. Először tedd szépen rendbe magad, és saját leleked, töröld kia felesleges részeket, próbálj megbékélni saját magaddal, magyarázd be magadnak vagy hitesd el magaddal, hogy (végre) van valaki akit igazán érdekelnél, és talán megérdemel annyit hogy megismerjen, (ha én is meg akarom ismerni)...majd utána keress.
gyerekkori visszaemlékezés... blablabla. Ja, persze. Nos, akármilyen hihetetlen, de ez nálunk is így volt. Én sem kaptam ám agyba-főbe a dícséreteket. Na és akkor mivan? Könyörgöm: ITT ÉLSZ!!!! Nem otthon, nem fogod apuci puskáját (tudodm ez most durva volt...-bocs), nem ott vagy. Szakadj már el onnan! Nőjj föl! Csak egy kicsit! Eljöttél onnan. Nem véletlen. Rossz emlék. Ok, megértem. De most egész életedben ezen fogsz csámcsogni, hogy neked nem volt "normális" gyerekkorod? Jó, igen, igazad van. Lehet hogy nem volt. De ez még nem ok arra, hgoy itt leragadj. Élsz! Örülj neki, hogy túlélted, és hogy elmúlt. Ezeket el kellene engedni. Ok, nem kaptál meg mindent. Úgy érzed, egyikük nem szeretett. Legalábbis nem eléggé. És akkor mivan? Az nem jelenti azt, hogy más nem szeret, hogy más nem kíváncsi rád. Az nem jelenti azt, hogy te egy nagy senki vagy. Korántsem. Azért mert Ő nem látja benned a jót, az eleget, a tökéletest, attól még igenis svagy valaki. És nem is csak szimplán vagy valaki, hanem Valaki vagy! És ez igenis számít! Neki valószínűleg akkor sem lennél elég jó ha lehoznád a csillagokat. megkérdezné: csak ennyi?. Ugyanmár! Ez ő. Ő most nincs itt. Most más emberek vesznek körül. Olyan emberek, akiket lehet hogy érdekelsz. Vedd már észre őket! Nyisd ki a két szép szemed, és nézz körül a világban. Azért mert valaki bemagyarázta neked 20 éven át, hgoy nem vagy elég jó, attól a következő 20 évben te lehetsz a legjobb! Csak éppen valaki más szemében. És igen, és létezik ez a másik személy. És van olyan, aki igenis keresi a jót benned. Nem az, hogy meg sem látja. Hanem az, hogy még kersi is. De hogy találja meg benned, ha nem mutatod meg neki, hanem elzárod magadban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése