"Nyuszi ül a fűben,
Ülve szundikálgat,
Nyuszi, talán beteg vagy,
Vagy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi Hopp!"
Ismerősen hangzik. Igaz? Még gyerekkorunkból. Valamennyi kisgyerek, biztosan hallottan ezt a dalocskát.
Itt a húsvét. A hétvégén a csokinyuszik és csokitojásoké a főszerep. Mellette pedig ott a főtt tojás, a sonka, és minden mi jó.
A kislány már most elbújik anyukája szoknyája mögé a locsolók elől. De nem azért, mert nem szereti a fiúkat. Csupán azt nem szereti, ha meglocsolják. Félősen elbújik anyuci mögül és mosolyog Pistikére. Pistike a szomszéd fiú. Aki már régóta tetszik Fanninak. De a leányzó lányos zavarában nem mer megszólalni. Mert akkor a kiscsávó megtudná titkán. Ők hat évesek. Mi 22+. És az a legszebb, hogy ez még nálunk is így van. Legalábbis a mi esetünkben. De most nem ez a lényeg.
Húszon felül már kialakulnak kapcsolatok a két nem képviselői között. Haverságok, barátságok, szerelmek. Néha csak titkon szeretjük egymást. Mert ott a harmadik kislány vagy kisfiú. Ebben a történetben az előbbi. Alfonznak barátnője van. Akivel évek-óta együtt él. Nem szerelmes. Nem a barátja. Gyakran veszekszenek. Alfonz boldogtalan. De mit tegyünk? "Megszokás!" 25 éves. A lány valamivel fiatalabb. Kötöttek. Mindketten. Mindkettőnek első szerelme vált valóra. És bírják. Még. A fiú elmondása alapján kéthavonta, félévente van egy-egy hét, amíg "jó". Aztán minden kezdődik előlről. De ezért a kis időért megéri. Nekik. Pedig még a hálószobán belül történtek sem olyanok, mint egy kapcsolaton belül lenniük kellene. Sem az ünnepek. Valami azonban mégis összetartja őket. Mint egy láthatatlan kapocs. Bár az egyik fél biztos szabadságra vágyik, nagyon is, hogy röghöz van kötve. Mert nem mer tenni ellene. Nem mer a saját lábára állni, nem mer 6 év után ismét egyedülállóvá válni. Szíve mélyén szeretné. De nem meri, mert egy biztos pont az életben az a lány. De valóban megér az a fix pont annyi veszekedést, újjt-épést, körömrágást, ajakharapdálást és idegeskedést? Megér annyi évek óta tartó szenvedést ez a rosszul működő kapcsolat? Ezek szerint igen. Szeretném megérteni, de nem tudom.
Pistikének is tetszik Fanni... Már most... De szállnak az évek... És még mindig tetszenek egymásnak, holott már közel sem kisgyerekek. És Pistike nem mer odamenni fannitól. Szeretne, de mer. Talán az elutasítástól fél. Talán attól fél, hogy rosszul fog elsülni a dolog... Pedig talán ő lett volna az igazi!
És nem csak ez a két férfi az egyedüli ezen a bolygón akik "így működnek". Sajnos, nem ők az egyetlenek. Ezek az emberek olyanok, mint a húsvéti nyuszik. Ideig óráig (szeretik ha) jó, máskor viszont kinek kell? ... De marad, mert itt semmi, és senki nem fogja bántani őket. Nem mernek ugrani, mert nem tudják, hogy máshol sokkal jobb is lehet.
Nyuszik ezek a férfiak!
Ülve szundikálgat,
Nyuszi, talán beteg vagy,
Vagy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi Hopp!"
Ismerősen hangzik. Igaz? Még gyerekkorunkból. Valamennyi kisgyerek, biztosan hallottan ezt a dalocskát.
Itt a húsvét. A hétvégén a csokinyuszik és csokitojásoké a főszerep. Mellette pedig ott a főtt tojás, a sonka, és minden mi jó.
A kislány már most elbújik anyukája szoknyája mögé a locsolók elől. De nem azért, mert nem szereti a fiúkat. Csupán azt nem szereti, ha meglocsolják. Félősen elbújik anyuci mögül és mosolyog Pistikére. Pistike a szomszéd fiú. Aki már régóta tetszik Fanninak. De a leányzó lányos zavarában nem mer megszólalni. Mert akkor a kiscsávó megtudná titkán. Ők hat évesek. Mi 22+. És az a legszebb, hogy ez még nálunk is így van. Legalábbis a mi esetünkben. De most nem ez a lényeg.
Húszon felül már kialakulnak kapcsolatok a két nem képviselői között. Haverságok, barátságok, szerelmek. Néha csak titkon szeretjük egymást. Mert ott a harmadik kislány vagy kisfiú. Ebben a történetben az előbbi. Alfonznak barátnője van. Akivel évek-óta együtt él. Nem szerelmes. Nem a barátja. Gyakran veszekszenek. Alfonz boldogtalan. De mit tegyünk? "Megszokás!" 25 éves. A lány valamivel fiatalabb. Kötöttek. Mindketten. Mindkettőnek első szerelme vált valóra. És bírják. Még. A fiú elmondása alapján kéthavonta, félévente van egy-egy hét, amíg "jó". Aztán minden kezdődik előlről. De ezért a kis időért megéri. Nekik. Pedig még a hálószobán belül történtek sem olyanok, mint egy kapcsolaton belül lenniük kellene. Sem az ünnepek. Valami azonban mégis összetartja őket. Mint egy láthatatlan kapocs. Bár az egyik fél biztos szabadságra vágyik, nagyon is, hogy röghöz van kötve. Mert nem mer tenni ellene. Nem mer a saját lábára állni, nem mer 6 év után ismét egyedülállóvá válni. Szíve mélyén szeretné. De nem meri, mert egy biztos pont az életben az a lány. De valóban megér az a fix pont annyi veszekedést, újjt-épést, körömrágást, ajakharapdálást és idegeskedést? Megér annyi évek óta tartó szenvedést ez a rosszul működő kapcsolat? Ezek szerint igen. Szeretném megérteni, de nem tudom.
Pistikének is tetszik Fanni... Már most... De szállnak az évek... És még mindig tetszenek egymásnak, holott már közel sem kisgyerekek. És Pistike nem mer odamenni fannitól. Szeretne, de mer. Talán az elutasítástól fél. Talán attól fél, hogy rosszul fog elsülni a dolog... Pedig talán ő lett volna az igazi!
És nem csak ez a két férfi az egyedüli ezen a bolygón akik "így működnek". Sajnos, nem ők az egyetlenek. Ezek az emberek olyanok, mint a húsvéti nyuszik. Ideig óráig (szeretik ha) jó, máskor viszont kinek kell? ... De marad, mert itt semmi, és senki nem fogja bántani őket. Nem mernek ugrani, mert nem tudják, hogy máshol sokkal jobb is lehet.
Nyuszik ezek a férfiak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése